Dübörög a taxis kampány. Mindenki a legjobb fóliát ajánlja, mindenki a legprofibb, harsog az internet, zakatolnak a telefonok, éjszakáznak a műhelyek. Nagyon sok balgaságot hallani manapság fóliákról és kivitelezési technikákról, így gondoltam összefoglalom pár mondatban, hogy mitől is döglik a légy. 

A fólia minősége attól függ, hogy miből áll a fólia. Egy autócsomagoló fólia áll egy PVC fólia rétegből, egy ragasztóból és egy hordozóból (liner). 

1. A PVC fólia

Ez két fajta lehet. Mielőtt szakavatott kollégák bólogatva durmolnák magukban, hogy igen-igen, öntött és hengerelt, előre szólok, hogy tévúton járnak, de erről majd később. A PVC alapvető minőségét meghatározó kérdés, hogy monomer, vagy polimer a PVC, de mit is jelent ez. A PVC fólia rácsszerű hálókból tevődik össze, sok-sok rétegben. A rétegek közé lágyítót visznek be, ettől lesz az autócsomagoló fólia rugalmas, nem pedig merev, mint a TV távirányítója. Ennek a lágyítónak a molekula méretei határozzák meg, hogy monomer, vagy polimer az alapanyag. A monomer lágyító hamar kikerül a szerkezetből (2-3 év), kimerevedik az anyag és kirepedezik. Biztosan láttátok már ezt olyan feliratokon, amelyek beltéri dekorációs fóliák voltak és kültérbe kerültek. Globális gyártó (MACtac, Avery, Orafol, 3M, Arlon, Ritrama, stb.) autócsomagolásra kizárólag polimer lágyítóval ellátott alapanyagot használ. Az alap PVC granulátumot, mely már tartalmaz valamennyi kémiai összetevőt (lágyító, pigmens és egyéb adalékok) valamennyi fólia gyártó veszi, a világon 3-4 ilyen alapanyag gyártó létezik. Nem kell hozzá sok koponya, hogy belássuk, nincs nagy különbség az egyes globális gyártók alapanyagai között minőségi szempontból, ha a PVC fóliára fókuszálunk.

Az, hogy egy fólia öntött,  vagy hengerelt, csupán gyártástechnológiai kérdés. Sokan ezt nem megfelelően kommunikálják és az öntött fóliát magasabbra pozicionálják, ami durva félrevezetés. Maga az alap granulátum ugyanaz. Az öntött gyártástechnológia volt a kezdeti eljárás, mely az 50-es évek elejére vezethető vissza. Itt gyakorlatilag folyékonnyá teszik a granulátumot oldószer hozzáadásával, majd egy öntő ívre kiöntik, rákellel beállítják a vastagságot, majd szárítóval kiszárítják az oldószereket és készen is van az alapanyag. A technológia előnye, hogy nagyon vékony rétegeket lehet vele gyártani (pl. 10 mikron) és akár egy tekercs is gazdaságosan gyártható az alacsony gyártási sebesség miatt (500 nm / óra). Hátránya, hogy költséges a gyártása az oldószer és a lassú sebesség miatt, valamint 5 mikronnál vastagabb réteget nemigen lehet így gyártani, mert lefolyik a fólia. Mielőtt hüledeznénk, hogy de akkor hogy van 80-100 mikronos öntött fólia a piacon, kettő, vagy több rétegből, vulkanizálva. Az egyre komolyabb környezetvédelmi előírások miatt lassan valamennyi fólia gyártó az USA-ba viszi az öntött fóliák gyártását.

A hengerelt gyártástechnológiát a 70-es években fejlesztették ki, pontosan az oldószer elhagyása és a termelékenység fokozása érdekében. Itt a granulátumot felmelegítik, majd összekeverik, így egy massza-szerű anyagot kapunk, melyet számos hengeren átvezetve juttatunk a fólia léthez. Ez a gyártástechnológia termelékeny (5.000 nm / óra) és költséghatékony, mivel nincs oldószer érintve. Hátránya, hogy minimum 50 mikronos vastagságban kell gyártanunk, mert alatta sérülhet a gyártástechnológia, mivel a hengerek összeérhetnek. További hátránya, hogy nagy mennyiségekben gyártható csak. 

Jól látható, hogy mindkét technológiának megvan a maga helye. Az öntött fólia változatosabb és divatosabb, jobban tud reagálni a trendekre, mivel kis mennyiségben is gyártható. Mivel vékonyabb rétegekből áll, ezért valamivel rugalmasabb. A hengerelt fólia költséghatékonyabb és kevésbé érzékeny.

A PVC élettartama és minősége között azonban ez a kérdés nem jelent eltérést és mivel a globális gyártók nagyjából azonos PVC alapot használnak így a legnagyobb különbség nem itt van.

2. A ragasztó

A ragasztónak szintén kulcs szerepe van. Autócsomagoló fólia esetén a következő paramétereknek kell megfelelnie: oldószer bázisú (vizes bázisú ugye kültérre nem túl egészséges), megfelelő vastagságú (kb. kétszer vastagabb, mint a sima dekorációs fóliák, hogy nyújtásokat is elviselje, jól újrapozícionálható legyen), újrapozícionálható legyen (ne legyen erős tapadása kezdetben, hogy könnyen, gyorsan és hatékonyan lehessen dolgozni), valamint jól visszaszedhető legyen. A visszaszedhetőség egy érdekes kérdés, jelenleg taxik százai készülnek el havonta és ezzel a kérdéssel senki sem foglalkozik, mert még nem probléma. Amikor sorozatban jönnek vissza a taxik, mert le kell szedni a fóliát, sokan akkor fognak szembesülni a kérdéssel, hogy mennyi ragasztó marad a felületen a leszedés után. A ragasztónak három tulajdonsága fontos, amikor a ragasztó maradványok kérdését boncolgatjuk. Mennyire tapad a felülethez, amihez ragasztjuk, mennyire tapad a fóliához és mennyire marad meg szerkezeti egysége, vagy szakad meg önmagában. Ez mind a ragasztó minőségétől függ és ezek azok a kérdések, melyekre csak évek múlva kapunk választ. Persze mindenkinél azt olvassuk, hogy teljesen tökéletesen, mindenféle ragasztó folt nélkül le lehet majd 10 év múlva is szedni a fóliáját és erre ennyi meg annyi tapasztalat szolgál bizonyítékul. Sőt, minden fólia piacvezető a német taxik fóliázásakor. Én ilyenkor csak mosolygok. Majd az élet megmutatja.

3. A hordozó (liner)

Az öntapadó PVC fóliát valamilyen hordozóra kell tenni, hogy védjük a ragasztó réteget. Erre a célra egy oldalon szilikonozott papírt, vagy prégelt PE bevonatú papírt szoktak használni. Ez dönti el, hogy a ragasztó légcsatornás lesz, vagy sem. Erről már biztosan hallottál, légcsatornás ragasztó. Nagy dolognak tűnik, pedig semmi egyébről nincs szó, mint egy felülnyomott hordozóról, amiből kis csatornák állnak ki, melyek lenyomatot képeznek a ragasztóban, ezzel biztosítva a levegő elvezetését. Van aki szereti, van aki nem. Előnye, hogy valamivel gyorsabban és szebben lehet dolgozni, mint a nem légcsatornás rendszerekkel. Hátránya, hogy vesztünk a szerkezet miatt valamennyi tapadást, így jobban oda kell figyelni a mélyedéseknél az alkalmazott telepítési technikára. Egy dolog bizonyos. A légcsatornás rendszerek hozták el az autócsomagolás forradalmát. Egyrészt azért, mert egy ember is tud már így hatékonyan dolgozni, másrészt sokan belevágtak autócsomagolásba, mert korrekt munkát tudtak már így végezni. Ez vitathatatlan.

Összességében elmondható, hogy nem egyszerű megítélni egy fólia minőségét, mivel idő kell hozzá és sok-sok telepítés, hogy bizonyosan kijelenthessük, hogy mennyire állja az idő próbáját. Szomorú tény, hogy mindenki, aki egy gyártó termékeit forgalmazza arra fókuszál, hogy az igazság elferdítésével, egy - egy szempontot kiemelve magasztalja a termékét. Van akinek csak öntött technológiájú fóliái vannak, az persze azt mondja, hogy hengerelttel nem is lehet autót csomagolni. Akinek nincs rendes légcsatornás rendszere, az a normál ragasztóra esküszik és mindenféle ócska trükkökkel próbálja elriasztani az embereket a légcsatornás rendszerektől. Én meg próbálok szakmai szempontok szerint kommunikálni, ezért is dolgozom 4 gyártóval. Itt van kérem szépen minden, mi szem szájnak ingere. És jó érzéssel tölt el, hogy elmondhatom, ez is jó, az is jó, csak tudni kell használni, így maradunk hitelesek.

Persze fontos még megjegyezni, hogy nem elég ám a jó fólia, a kivitelezésen is rengeteg múlik, de erről majd egy másik babsírós hajnalon írok... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.